Sain Gábor
KÖLTŐ A TÉRRŐL
Kántor Péter: Köztünk maradjon


Köztünk szólva, Kántor Péter új könyve az idei Könyvhét egyik legsikerültebb verskötete. Könnyű a recenzens dolga, szívesen lapozza fel újra és újra, túl a szolgai végigolvasáson. Bár odakint kőkemény kánikula tombol, és a szobai hőmérő 31 fokot mutat, egy pohár pincehideg bor mellett jólesik e tetszetős kötet ízeibe ismét belekortyolni.
   A könyv kapcsán többen leírták már, hogy ezeket a verseket a megszokottnál is mélyebb intimitás szövi át. Magam sem mondhatok mást, hozzátéve, hogy a kántori líra ott a legerősebb, ahol ez a bensőséges hang közéleti témákkal fonódik össze. Erre a legjobb példa talán az Öregember a térről című vers, melynek alcíme: a budapesti Károlyi Mihály-szobor emlékére. Miről van itt szó? A költő ír egy hajdani politikusról, és mégsem. Mert itt jön a képbe a már emlegetett intimitás. Kántor ebben a versben (is) egyszerű városlakó, akinek nagyon fog hiányozni az a „magányos, sovány öregember”, akit most száműznek a Kossuth térről „hagyjuk is, hogy kicsodák.”A személyes vonatkozást tovább erősítik a következő sorok: „egyszer valaki odaállt melléd, / a válladig se ért, egy kicsi nő, / a keze megérintette a kezedet, / vagy csak a zakód ujját, / ez a valaki az anyám volt”. Ez a költemény a Levél anyámnak ciklus darabja, itt érdemes tehát szólni annak címadó verséről is. Ezt a levelet a fiú írja a néhány hónapja elvesztett, kilencvenöt éves édesanyjának. A címzett ismeretlen helyre költözött („Most hol vagy otthon?” - Téli és nyári utazások), így Kántor a könyv olvasóit avatja be egy fájdalmas életperiódus gyakorlati részleteibe. Természetesen ennél jóval többet tesz. A gyász szorongató érzése mellett ott az a rengeteg tennivaló a lakással, a felesleges papírokkal, kötszerekkel. Mindezek a nyűgök segíthetnek a trauma feldolgozásában, ugyanakkor, mintegy megszokásból, a  költő néhány közéleti aktualitást is közöl az anyával, bár nem szeretné igazából untatni velük. Most kell tehát, e kései árvaságban újra Megtanulni élni.
   Nem véletlenül említem a 2009-ben megjelent kötet címét (versek 1976-2009), hiszen annak egy ciklusát, az újabb verseket természetesen, a költő a jelen kötetbe majdnem egy az egyben átemeli. Jól teszi, így lesz teljes a kompozíció. A kötet így is szellős, a ciklusokra bontás szempontjai világosak, nincs túlírva ez a könyv, és nincs hiányérzetünk sem. Kántor (egyik) igazi bravúrja az, hogy praktikus közhelyekből is képes irodalmat létrehozni (Nyelvlecke kezdőknek). Ingoványos terület, Utoljára talán Örkénynek sikerült. További paradoxon, hogy a nyelvlecke mondatok a versben magyarul szerepelnek, de ezáltal függetlenednek is egy konkrét idegen nyelvtől, ki-ki szabadon lefordíthatja őket.
   Végezetül feltétlenül beszélni kell még Háromkirályok című kvázi elbeszélő költeményről, mely a Megváltó születését Menyhárt (Menyus!) szemszögéből meséli el. Itt is hangsúlyos szerephez jut az intimitás, a királyok nincsenek tudatában az események eget rengető jelentőségének. Menyus itt egyszerű pásztor, nem jár fényes öltözékben, maga is elcsodálkozik, miféle pompás köntösbe bújtatta történetüket az utókor. Ők csak egyszerűen követték azt a bizonyos csillagot. „Az a csillag a sivatagban / ki ne hunyjon! ködbe ne vesszen! / Hol volt, hol nem volt az a csillag, / a sivatagban az vezessen!”

Magvető, Ár :2290 Ft.