FŐSZEREPBEN A VERS
Szép versek 2011
A legújabb, 2012-es Szép versek antológia szerzőinek impozáns névsorát böngészve még nem ötlött fel bennem a gondolat, hogy ennek a könyvnek volna egy főszereplője. Talán furcsán hangzik, de a verseket végigolvasva az a benyomásom támadt, az idei válogatott termés nagyon más volna Kemény István nélkül. Mindjárt meg is indokolom, miért.
Bevett szokás, hogy egy kerek évfordulós (esetünkben ötvenéves) költőt pályatársai egy-egy neki ajánlott opusszal köszöntsék, ez afféle penzum, irodalmi tiszteletkör. Az már csak hab a születésnapi tortán, hogy ezt a „kötelességet” ezúttal rendkívül sokan és remek színvonalon teljesítették. Méltán került tehát ezek közül több is a gyűjteménybe. Itt van például Kántor Pétertől Az ötven éves Kemény Istvánnak. Kántor felidézi a műfaj közelmúltját: „Weöres szólította Kormost / egy köszöntő versezetben” , s mint kiderül, Kemény és Kormos az év azonos napján születtek. (Október 28-án.) A vers, ebből az alapgondolatból kiindulva már szinte megírja magát, a hangvétel személyes, de nem bennfenteskedő, itt a mezei olvasó is profitál. Lázár Bence András és Simon Márton szövegei szintén többek puszta baráti gesztusnál. Térey János nem köszöntőt ír, hanem a költő Búcsúlevél című versére reagál, mely 2011-es megjelenése óta valóságos lavinát indított el a közéleti-politikai költészetben. (Nemcsak versek tucatjait ihlette, gondoljunk csak az Élet és Irodalom hasábjain indult izgalmas vitasorozatra!) A Búcsúlevél hangvétele egy kissé provokatív megközelítése a hazaszeretet kérdésének, sokan, sokféleképpen reagáltak rá. Térey válasza, a Magyar közöny egyenesen „életre trombitált múzeum”-nak látja a jelenlegi Magyarországot. E „múzeumban” születtek egyébként Erdős Virág remekei, melyek a szerzőnek igen nagy népszerűséget hoztak. Titkuk talán a könnyed forma és a merész asszociációk mesteri ötvözésében rejlik. Erdős játékosan beszél a véresen komoly valóságról. Kétség kívül megmozdult valami a kortárs magyar lírában, ezt Péczely Dóra, a kötet összeállítója is jól érzékeli. Egyúttal az Édes hazám című antológia meghatározó szerzői is lettek a fent említett költők, mely szintén a Magvetőnél látott napvilágot.
De ne csak a közéleti költészetről szóljunk. Hasonlóan izgalmasak például Lackfi János szerepjáték-monológjai, melyek emberi gyengeségeinkre mutatnak rá a szerzőtől megszokott bölcs humorral. Kissé talán bőbeszédűek, de mi ez, ha nem egy újabb példa az emberi gyarlóságra? Esendőségről szól Kiss Judit Ágnes A fájdalom című verse is, mégpedig saját maga (a lírai én?) esendőségéről. Hadd idézzek egy teljes versszakot: „Nem volnék jó hősnek, se vértanúnak, / porban pondróvá tesz a fájdalom, / és bevallok és megtagadok bármit, / és ha kell, kínzóm csizmáját nyalom.” Kellemes meglepetés, hogy Petri György is újra itt lehet közöttünk, ha nem is életnagyságban, de néhány korábban publikálatlan versével mindenképp.
Sok-sok ragadós fecnit tűztem a kötet lapjai közé, hogy beszélek még erről meg arról a versről, de nem szívesen rabolnám tovább az olvasó idejét. Ebben a sokszínű, mégis gondosan egybefésült gyűjteményben bizonyára mindenki talál majd kedvére valót. Pörgesse bátran! Főszerepben a Vers!
Magvető, Ár: 2200 Ft.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése